SoE-SKK Műszaki Mechanika és Tartószerkezetek Intézet

A mechanika mint évezredes tudomány , a mérnökképzésnek ma világszerte alapozó, előkészítő stúdiuma. Modelleket tárgyal és így a műszaki szemlélet alakításában, valamint a mérnöki tervező, fejlesztő munka mmegalapozásában meghatározó jelentőségű.

Tudományos szerepét tekintve talán Leonardo da Vinci megállapítása a legtalálóbb, miszerint "a mechanika a matematikai tudomány paradicsoma, mert vele jutnak a matematika gyümölcseihez."

A következőkben a tárgy oktatásával, kutatásával kapcsolatban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen, illetve a jogelőd intézményeiben említésre méltó eseményeket , eredményeket , tendenciákat igyekszünk kiemelni, bemutatni.

A Mechanika oktatásának kialakulása olyan folyamatnak tekinthető, melynek kezdete visszanyúlik a Bányászati Tanintézet, ill. Akadémia (Selmecbánya) tantervébe, amikor - bár egyéb tárgyakban szerepeltek mechanikai ismeretek - önálló tárgyként nem oktatták. Önállóan 1808-tól az Erdészeti Tanintézet tanterve tartalmazza először külön tárgyként a Mechanikát mindössze 2 óra/hét elmélettel 1846-ig.

A tárgy jelentőségének fokozatos növekedését, ill. változásait jól tükrözik az Intézményünk történelmi korszakainak tanterveiben szereplő heti óraszámok elmélet (E) és gyakorlat (Gy) bontásban. Ezeket a következő táblázatban foglaltuk össze:

______________________________________________________________________

A tanszék és vezetése

Az intézmény 1904. évi reorganizációja idején Boleman Géza rendkívüli tanár adta elő a mechanikát és az erdészeti géptant. Az 1906-ban újonnan szervezett Mechanika Tanszék vezetésével Kövesi Antal rendkívüli főiskolai tanárt bízták meg , aki 1907-ben kapott rendes tanári kinevezést. A Mechanika Tanszéket 1947-ig vezette, s bár nyugdíjba vonult, még 1951-ig oktatott. Az 1906 előtti időben az Erőműtant Hermann Emil oktatta.

Az 1947-62 közötti időszakot a Mechanika szempontjából átmenetinek lehet tekinteni. Kövesi Antal professzor nyugdíjazását követően a tárgy oktatása az Erdőfeltárási és Gépesítési Tanszék - mint kerettanszék - hatáskörébe került, bár egy ideig még az oktatást Kövesi látta el. Ez a kerettanszék ebben az időben a Mechanikát , a Gépészeti tárgyakat, az erdészeti szállítóberendezéseket- út-, vasút-, hídépítéstant és az acélköteles berendezéseket- oktatta, mint integrált műszaki stúdiumot. Később - 1959-ben - az Erdészeti GéptaniTanszék különválásával a Mechanika is ide került, előadója Rónai Ferenc egyetemi adjunktus volt.

Ebben az időszakban - és ez a kerettanszék hátrányaként említhető - csupán a Mechanika oktatása folyt egy bizonyos szinten, a tárgy keretében kutató munkára nem jutott kapacitás.

1962-ben a kétkarú Erdészeti és Faipari Egyetem megalakulásával, A Faipari Mérnöki Karon önálló Mechanika Tanszék létesült, mely - a többi alaptudományi tanszékhez hasonlóan - a tárgy gondozásával járó feladatokat mindkét karon ellátta. A két kar kialakulásával- mely akkor már európai tendencia volt - az erdőmérnökképzés profilja szűkebb lett, a faipari területen viszont jelentős bővülés mutatkozott, főképpen a bútoripari és építőipari terület felsőszintű oktatásának a bevezetésével. A Mechanika feladatai a két karon különváltak, az erdőmérnökképzés tanterve szerint az erdészeti gépészeti, szállítási és anyagmozgatási, vízgazdálkodási és anyagismereti tárgyakat kellett a mechanikai tananyagnak megalapoznia, a faipari mérnökképzés tantervének megfelelően pedig a faipari gépészeti, szállítástani, belső anyagmozgatási, mechanikai megmunkálással foglalkozó, továbbá a különböző faipari szerkezetek tervezésével, gyártásával kapcsolatos és a faanyag vizsgálatával összefüggő studiumok előkészítését kellett megfelelő szinten biztosítania. Emiatt a faipari mérnökképzésben - gépészeti és faszerkezeti igényeknek megfelelően- új mechanika tananyag kialakítása vált szükségessé. Ebben az ipari igényeket figyelembe véve, a merev és rugalmas testek statikája mellett nagyobb hangsúlyt kapott a kinematika a mechanizmusok kinematikájával, a kinetika lengéstan alapjaival és faipari alkalmazásaival, valamint a faszerkezeti elemek méretezésének legfontosabb tudnivalóival.

Emiatt - bár az első programok négy félévre készültek- mechanika itt három féléves szigorlati tárgy lett, míg az erdőmérnökképzés megelégedett a két féléves, kollokviummal záródó tananyaggal.

1999-ben átalakult Soproni Egyetem szervezeti felépítése. Korábbi tanszékek egyesülésével ( vagy profiljuk bővülésével) intézetek alakultak. A Műszaki Mechanika Tanszékből Műszaki Mechanika és Tartószerkezetek Intézet lett. Benne két tanszék "kezdeménnyel". A "Műszaki Mechanika intézeti tanszék" végzi a törzsanyagbeli mechanika oktatását, a " Tartószerkezetek intézeti tanszék" pedig az 1994-ben beindult Faszerkezet-tervező szakirány kötelező és fakultatív tárgyait adja le.

A Mechanika Tanszék vezetésére 1962-ben Dr. Rónai Ferenc kapott megbízást, a tanszéket 1991-ig vezette, 1973-ig docensi, 1973-tól egyetemi tanári minőségben. 1961-ben egyetemi doktori címet, 1968-ban kandidátusi fokozatot és 1990-ben a műszaki tudományok doktora fokozatot szerezte meg. 1991-ben az Eötvös Lóránd Díjjal tüntették ki. 1995-ben felterjesztették professzor emeritus cím elnyerésére.

1991-2009-ig a Tanszék vezetője Dr. Szalai József lett.

2010-től a megváltozott kamarai követelmények és jogosultságokhoz igazodva Dr. Andor Krisztián erőfeszítései révén létrejött a Tartószerkezet-tervező Szakmérnöki Továbbképzési Szak, ahol a Magyar Mérnöki Kamara követelményeit kielégítő képzésben vehetnek tészt a faszerkezet-tervező szakirányon végzett faipari mérnökök. A végzett hallgatók teljes tartószerkezeti spektrumot lefedő tartószerkezet-tervezői jogosultságot kaphatnak a megfelelő gyakorlat megszerzését követően.

2013-tól az intézetigazgatói teendőket Dr. Andor Krisztián látja el.

Az intézet jövőjét tartószerkezeti tervező és szakértő mérnökként a mechanika tartószerkezeti alkalmazásában látta meg. Az általa 2010-ben általa és a BME közreműködésével indított Tartószerkezet-tervező szakmérnök és Faipari mérnök posztgraduális képzések is ebbe az irányba mutattak. Bevezette a laboratóriumi mérőgyakorlatot a mechanika oktatásába, hogy a hallgatók kézzel foghatóan is megtapasztalhassák az előadásokon és gyakorlatokon végzett számításokat.

Céljai megvalósításához a folyamatos létszámstop mellett az intézet kollégáit "íratta be" a fenti képzésekre, melyet azok sikeresen abszolváltak.

A szakmailag hiteles intézeti oktatógárdával lehetségessé vált a kar Építész MSc. képzésének "felélesztése" azon elképzelés nyomán, hogy a Faipari BSc. képzésből kikerülő hallgatókat fához is értő építésszé képezze. A képzés bevezetése során az intézet lett a felelőse az Építész MSc. szerkezettervező specializációjának, mely számos új tantárgy léterjöttét indukálta (építőanyagok, vasbeton- és acél szerkezetek, magasépítési öszvérszerkezetek, falazott szerkezetek, közlekedési ismeretek, hídszerkezetek, kivitelezési ismeretek).

A vezetése alatt az intézet gondozásában álló Faszerkezet-vizsgáló Laboratóriumban jelentős fejlesztések történtek a megrendelt faszerkezet-vizsgálatok folyományaként; a 2x250 kN-os terhelőkapacitást sikerült 1000 Kn-os erősségűre növelni. Az intézet publikációs tevékenysége is jelentősen erősödött az általa kutatott fa-szénszál kompozit mechanikai vizsgálatai nyomán, melyekről számos, az intézeti kollégákkal közösen írt, nemzetközi, tudományos cikk született.